(Véleménycikk)
Ha az emberiség nem tér át sürgősen talajmegújító gazdálkodásra és olyan szelíd művelési módokra, amik visszafordítják az ökológiai pusztulást, akkor sötét jövő elé nézünk. Fenntartható otthonokra van szükség, és a mezőgazdálkodást az együttélés eszméje kell meghatározza a természet kizsákmányolása helyett.
A kertes világ biztosíthatja azt az életmódot, amiben megelőzhető a civilizáció összeomlása, de szintén a kertes világ biztosítja az utolsó szigeteket is egy összeomlás esetén. A nagy kérdés, hogy mennyire nagyok ezek a kertes szigetek, mennyire védhetők, és megvan-e a kritikus mérete egy stabil ökológiai rendszer fenntartására. Egyetlen tanyát elsodor a vég, tanyák összefogása, esetleg egy egész városrész már nagyobb megpróbáltatásokat képes kiállni, de miért ne lehetne egy egész ország ilyan sziget, vagy egész Európa élenjáró a fenntartható jövő felé vezető úton, kilépve a legnagyobb környezetterhelők táborából, egy nagy lépést téve a civilizáció megmentése felé. Ha ugyanaz az életmód szolgál az összeomlás elkerülésére, mint az összeomlás utáni túlélésre, akkor miért nem ezt éljük? Ha van egy életmód ami lassítja a klímaváltozást a kevesebb zöldbe utazással, lassítja a vírusok terjedését azzal, hogy karantén idején………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
A szelíd földművelési módszerek sok szorgos kezet igényelnek, nem véletlenül drágábbak a bio minősítésű élelmiszerek, pedig azok csak biok, de általában még nem fenntartható gazdálkodásból valók, ugyanis akkor már megfizethetetlennek minősítenénk, hiszen akkor nem tudnánk fenntarthatatlan huncutságainkat fizetni. Pótcselekvésrendszerinkből fokozatosan vissza kell lépni abba az életmódba, amiben a természet szépségéért nem folyton távoli tájakra utazgatunk azokat is leélni, és amiben a testmozgást nem választjuk el akkurátusan a hasznos tevékenységektől, az életmódba amiben saját idilli környezetünkben magunk termeljük élelmiszereink minél nagyobb hányadát, hogy azok frissek, egészségesek legyenek, ami nem igényel csomagolást, szállítást, egyéb szolgáltatásokat. Visszatérni egy olyan életmódba, amiben a család és barátok több időt tudnak együtt tölteni, együtt fejlődni, és együtt megélni a természet csodáit. Ez nem csak szükségszerű, de szerencsére szerethető út is egyben.
A családoknak látniuk kell, hogy a földjüknek hosszú éveken át egészségesnek kell maradnia, és a legjobb befektetés, ha szennyezésektől óvják és javítjék a talajt és az okológiai környezetüket. Minél összetettebb, minél stabilabb ökológiai környezet vesz minket körül, a szelíd művelési módok annál működőképessebbek, és sajnos fordítva is, ha nincsenek beporzó méhek vagy nincs az a másik élőlény ami egy aktuálisan elszaporodó kártevőt kordában tarthatna, akkor nincs mit enni.
Lehet, hogy egy kertes övezetben egy gyermekét egyedül nevelő főállású szülő nem tud közvetlen gazdálkodni és csak annyit tud vállalni, hogy kertjében egy ökológiai pufferterületet tart fenn, egy tölgyerdőt vagy bogyós díszbokrokat, kerti tavat, amikkel egyfelől segíti a közeli gazdálkodókat, másfelől a madarakat és egyéb élőlényeket, amik ökológiai pufferterületek hiányában nem tudnának segítségünkre lenni.
Mások az ökológiai rendszerek erősítésén felül a család nagymértékű önellátását is tudják vinni, különösen egy többgenerációs családiház adta előnyök mellett, ezzel is óriási terhet levéve az ellátórendszerről.
És lesz aki kifejezetten a helyi közösség ellátására fog termelni anyagi ellenszolgáltatások fejében.
Azok akik egy ilyen életmódot folytatnak, kevésbé terhelik a környezetet pótcselekvésrendszereikkel. Nem kívánom ezt az életmódot senki számára kötelezővé tenni, de szeretném, ha a rendszer nem akadályozná lépten nyomon azokat, akik GDP termelő és más szempontból is hasznos munkájukon kívül fenntartható életmódot szeretnének élni családjukkal. Ettől lehet, hogy kisebb lesz a fogyasztás, és nem dübörög úgy a világgazdaság, de a magyar gazdaságnak tuti jó lesz rövidtávon azáltal, hogy kevesebb pénz áramlik ki az országból a pótcselekvésrendszereinket fenntartó eszközökre és szolgáltatásokra, hosszú távon pedig egy kevésbé sérülékeny rendszer alapozódik meg, megmentve a még éppen fellelhető régi tudásokat az öregektől, integrálva a tudomány legújabb ismeretiv…
Sokan nem tudják, de Magyarországon az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (továbbiakban OTÉK.) lehetővé teszi mezőgazdasági övezetben lakóépület építését a terület 1.5%-a, 3%-a vagy 10%-a erjéig művelési ágtól és birtokszerkezettől függően. Ezzel a lehetőséggel számos település él (pl. Piliscsaba), de Budapesten is pl. Csepel-Háros Mk területein is lehet lakóházat építeni. Több önkormányzat azonban akadályozza ezt, és ahol korábban több építési joggal rendelkeztek a tulajdonosok, ott inkább szemet húny az önkormányzat az elvett jogok miatt elszabadult illegális építkezések fölött, és végül a jogkövetők húzzák a legrövidebbet.
Svájcban, ausztriában ellenben nagy hagyománya van a végeláthatatlan tanyavilágoknak, ahol egymást érik a családi farmok. Ott mindki pontosan tudja, hogy gazdálkodni helyből lehet igazán. Ott csak abban vannak különbségek, hogy mennyire ökológiai szemlélettel végzik, az viszont nem kétséges, hogy ott szinte minden család úgy őrzi “kis” földjének tisztaságát és termőképességét, hogy az a föld a gyermekei kezében is érték maradhasson.
