Budapesten, Csúcshegy városrészen 724 lakás vezetékes ivóvízzel ellátatlan (2016-os önkormányzati adatközlés KSH felé). Ezer lakossal számolva lélekszámunk nagyobb a magyarországi települések felénél. Ezekkel a településekkel ellentétben Csúcshegyen a vidékfejlesztési program lehetőségeivel sem élhetünk, amiben a vidéki külterületi nagytelkes lakóépületek 95 %-os vissza nem térítendő támogatást kaphatnak kútfúrásra, házi vízműre. A vezetékes ivóvizet önerőből sem engedik bevezettetnünk.
Közeleg a tél, ami járvány nélkül is erőt próbáló szokott lenni városrészünk lakói számára, a vészhelyzet idején pedig sokan kerültek mind anyagilag, mind egészségileg olyan helyzetbe, hogy nem tudták kielégíteni létfenntartási és közegészségügyi vízigényüket egészséges forrásból, miközben ők is adófizetők, vagy adófizetők voltak a nyugdíj előtt. Ivóvíz legközelebb a szomszéd városrészen érhető el közkútból, de az a legfelső lakókhoz képest 60 emelet (3 méter magas szintekkel számolva) mélységben van járda nélkül egy forgalmas meredek útszakaszon megközelíthetőn. Két városrésszel odébb van még egy közkút magasabban, de abból alig folyik a víz. Kútjaink sorban apadnak ki időszakosan vagy véglegesen, a maradék néhány  is egyre szennyezettebb, pedig korábban ivóvíz minőségűek voltak. A 2002-ben átadott Bécsi úti főgyűjtő csatornát Csúcsheggyel számolva méretezték, de a nekünk szánt kapacitást azóta elosztogatták az agglomerációnak és lakóparkoknak.
Mindeközben Csúcshegy lakosságát egyre súlyosabb építési korlátozásokkal súlytották. A múlt század elején még engedéllyel épülhettek itt lakóépületek. Híres volt a legfelső utcában található hajdani menedékház is szálláshelyként, szabadidős központként, ahol lehetett ételt, italt venni. Épülhetett itt leánynevelde és sokféle más épület. 2018. augusztusáig a létesíthető építménytípusok közt szerepelt a területet használók ellátását biztosító 500 m2 alapterületű kiskereskedelmi építmény, 2018-ban ezt a jogunkat is elvették, és csak nemrégiben tették vissza a kerületi építési szabályzat ránk vonatkozó részébe kitartó lakossági nyomás hatására. Igaz ugyan, hogy ezzel sokra nem megyünk, mert más korlátozások ellehetetlenítik egy ekkora kiskereskedelmi egység építését, hiszen 2018-ban bevezetésre került egy szabály, hogy 75 m2-nél nagyobb épület nem létesíthető városrészünkön, bármekkora is a hozzá tartozó telek. De még ez a 75 m2-es kiskereskedelmi egység sem megépíthető hiszen, egy jogtalanul évtizedeken át fenntartott építési tilalom miatt semmilyen új épület nem létesíthető. Erről további részletek olvashatóak a csatolt véleményezési dokumentumban, melyet egyesületünk a kerületi építési szabályzat felülvizsgálatakor írt, de azóta az ügy tovább gyűrűzött, ugyanis az új ITS-be is bekerült egy városrészünkhöz felsorolt felszínmozgásos esemény, amiről korábban többször és az új ITS véleményezésénél is jeleztük, hogy az másik városrészen történt, ahol egyébként lehet új építményt létesíteni. A lényeg ebből számunkra annyi, hogy évtizedek óta nem lehet kiskereskedelmi egységet építeni városrészünkön, pedig erre egyre nagyobb az igény, különösen mióta az ürömi körforgalomnál megszűnt a bolt, és az önkormányzat két éve messzebb vitte a legközelebbi buszmegállót városrészünktől, hogy még lejjebbről cipelhetjük fel a vizünket és élelmiszereinket. Már aki bírja… A megnövekedett lakossági igények miatt többekben fölmerült vegyesbolt építésénak lehetősége alapélelmiszerekkel, vízzel, helyi terményekkel, de az új építési szabályok ezt nem tették lehetővé, pedig jelentős turistaforgalom is érinti városrészünket (a kék túra útvonal utolsó budapesti szakasza városrészünkön halad át), és a város belsőbb részeiről sokan járnak utcáinkba kocogni, családok sétálgatni ( utcáink lakó-pihenő övezet státuszúak), és ezek az emeberek jelentős forgalmat jelentenének egy közért számára mindamellett, hogy a szomszédunkban újonnan épült lakóparkban sincs élelmiszerbolt vagy bármi vendéglátóhely. A velünk határos városrészek egyikén sincs élelmiszerbolt.

A kútbejelentési kötelezettség miatt sokan fogunk illegalitásba vonulni régi kútjainkkal, melyek legtöbbször engedéllyel épültek, de nincsenek a rendszerben rögzítve, és a mai műszaki követelményeknek nem felelnek meg. A jegyző egyszerűsített engedélyezési hatáskörébe pedig csak az alsó utcák talajvizes kútjai tartoznak, a felsőbb utcák rétegvizes és karsztvizes kútjainak engedélyeztetése óriási költség, sokszor pedig lehetetlen. De egyébként is általános tendencia, hogy kútjainkban egyre kevesebb a víz, sorban apadnak ki, vagy csak időszakosan válnak szárazzá. Ez köszönhető az átlyuggatott vízzárórétegeknek, továbbá, hogy egyre többen fúrunk versenyt a vízért, és ami talán a legfontosabb, hogy az elmúlt évszázadban folyamatosan csökkent a csapadék mennyisége, nőtt az összefüggő aszályos periódusok hossza, nőtt az egyszerre lezúduló eső mennyisége, ami így rögtön leszalad a hegyről:

104159868_3294369140614751_7010076256587431230_o.jpg

Jelenleg midnenféle megoldás van városrészünkön a vizek begyűjtésére, szállítására, tárolására. Van aki számára a kérdés teljesen megoldott, pl. a felső utcában a 80 méternél méllyebb karsztvizes kutak vize iható. Sokunk számára viszont nincs állandó vízellátás, a kút vízhozama alacsony és változó, és szállítani sincs mindig módunk a közkútról. Vannak akik segítenek ebben, nem ivóvíz minőséggel ugyan.

Közösségi költségvetés 2020 és 2021

Az óbudai közzösségi kötségvetésbe azért nem engedték be kérésünket, hogy egy közkutat létesítsenek a Szerecsendió utcai vízmű gépház mellé, mert azt csak nagy keresztmetszetű vezetékkel engedték volna, ami egyúttal a jövőben a városrész rákötését biztosította volna, és ez már nem fért bele a közösségi költségvetés 5 majd 7 millió forintos keretébe. Amikor pedig a tűzcsapra szerelhető vízvételi lehetőséget kértük ugyanoda, akkor pedig arra hivatkoztak, hogy a tűzcsaphoz érkező vezeték túl nagy keresztmetszetű, és az alacsony áramlási sebesség miatt pangó vizek alakulnának ki, ami pedig egészségre veszélyes. Pedig a tűzcsaphoz kisebb keresztmetszetű vezeték megy, mint ami az elvárás lett volna a közkút esetében, ahol a pangó vizek akár évtizedekeig is ronthatták volna az egészséges ivóvízhez való jutási esélyeinket, hiszen a városvezetés belátható időn túlra jelezte a fejlesztéseket.