Az elmúlt évtizedek során a városrész rendezhetőségének megőrzésére hivatkozva fokozatosan vették el építési jogainkat a belterületbevonás ígérete mellett. A jogelvonásokkal odáig jutottunk, hogy a korábban még engedéllyel épített előregedett és korszerűtlen lakóépületeinket sem építhetjük újra, a felújítások során sok esetben pazarló ideiglenes megoládsokra kényszerülünk, amik fölösleges szennyezésekhez, egészségkárosodáshoz és életveszélyhez vezetnek. A Katasztrófavédelem adatszolgáltatása szerint a harmadik járványhullám idején városrészünkön lakosságarányosan 29-szer több volt a tűzeset mint Óbudán általában (1000 csúcshegyi lakossal számolva 29-szer több, 500 lakossal számolva 58-szor több). Ezekből több az országos médiába is bekerült, a sérülések kapcsán Győrfi Pál az OMSZ szóvivője is nyilatkozott, és sajnos haláleset is előfordult már ( Origo, Hvg ).
Az épülettüzeknek nem csak a magas száma a probléma, hanem hogy nincs víz a városrészen, ami segítené az oltást. Sem oltóvíz, sem ivóvíz. A tűzoltók legutóbb is a járókelőket kérdezgették, hogy hol van tűzcsap. Sajnos sehol.
A szűk utcák szintén nehezítik az oltóvíz ingajáratban való távolról hordását.
